Nagyon sok pozitív hatása lehet a mobilitásnak. Segítheti a kultúrák közötti párbeszédet, szélesítheti a látókört, egyben nagyon értékes, ámde alulbecsült tanulási módszer is.
A munkavállalók, beosztástól és képzettségtől függetlenül, mind hangsúlyozzák az olyan általános készségek fontosságát a munkaerőpiacon, mint a csapatmunkára való képesség, az új ismeretek, technikák, ötletek vagy eszközök elsajátítására vonatkozó készségek és az alkalmazkodóképesség.
Az Európai Unió ösztönzi a tanoncképzésben való részvételt, mely az elméleti oktatást ötvözi a gyakorlati, szituációhoz kötött tanulással. Az olyan nehezen definiálható kompetenciák, mint a csapatmunka, autonómia, kommunikációs képesség, nehezen taníthatók hagyományos, tantermi keretek között, sokkal könnyebb őket szituatív tanulási környezetben, gyakorlat révén elsajátítani.
A tanonc- vagy tanulószerződéses képzés melletti érvek ugyanúgy alkalmazhatók a mobilitás segítségével történő gyakorlati képzésre is: ez is szituatív tanulási lehetőség, mely a munkaerőpiacon értékes általános készségek elsajátítását segíti. A résztvevőket különböző környezetekbe kihelyezve a mobilitás lehetőséget ad arra, hogy interakcióba lehessen lépni egy másik kultúrával és mentalitással. A hagyományos támogató hálózattól távol (család, barátok, kollégák, tanárok) a mobilitásban résztvevőknek maguknak kell megoldaniuk a felmerülő helyzeteket. Az új környezetben mások elvárásai alól is felszabadulnak. Az egyén olyan részeit fedezheti fel saját személyiségének, amelyek normál esetben nem aktívak, így a mobilitás során megtanulhatja, miként lehet jobban alkalmazkodni, új feladatokra vállalkozni és nyitottnak lenni az új hatásokra.
Az EU az Erasmus+ program révén a mobilitás programok egyik legnagyobb támogatója. Több országnak és régiónak vannak kétoldalú nemzetközi mobilitási kapcsolatai, a multinacionális cégek is használják a mobilitást mint tanulási eszközt, de szükség lenne arra, hogy a mobilitás szerves részévé váljon az oktatás, különösen pedig a szakképzés gyakorlatának.
A mobilitás nem kell, hogy nemzetközi legyen, s általánosnak sem kell lennie – országon belül is alkalmazható, például olyan szektorokra fókuszálva, ahol munkaerőhiány van. A szakképzési célú, például különböző technológiák vagy munkamódszerek elsajátítására irányuló mobilitás alkalmas lenne a cégek nagyobb mértékű bevonására is – helyet és tanulási környezetet biztosíthatnak a tanulási folyamat során. A mobilitás módszertani eszközként még nem tekinthető széles körben elismertnek. Sokkal inkább úgy tekintenek rá mint egyfajta egzotikus iskolai kimozdulásra vagy a turizmus egy válfajára, nem pedig mint pedagógiai tevékenységre, amelyre érdemes erőforrásokat fordítani. A munkaerőpiaci trendek azonban rácáfolnak erre a vélekedésre.
A mobilitás az egyén azon képessége, hogy kilépjen, és új munkahelyi és oktatási környezetekhez alkalmazkodjon. Ez a mozgás lehet földrajzi vagy funkcionális (új munkakör betöltése egy munkahelyen, új végzettség megszerzése, váltás a tanulás és foglalkoztatás között). A mobilitás új készségek elsajátítására nyújt lehetőséget, ami elősegíti az egyén elhelyezkedési lehetőségeit.
Steve Bainbridge
Terminology of European education and training policy, Cedefop, 2014
