A duális szerkezetű (azaz az iskolai és munkahelyi tanulást ötvöző) képzési forma kitüntetett figyelmet kapott az elmúlt években mind az EU-ban, mind itthon. A tanulószerződéses képzés (vagy hagyományosabb elnevezéssel a tanoncképzés) melletti egyik legfontosabb, empirikus kutatások által is alátámasztott érv, hogy az mintegy „kisimítja”, jelentősen felgyorsítja a fiatalok iskolából munkaerő-piacra történő átmenetét. Ugyanakkor néhány vizsgálat arra mutat rá, hogy a tanoncképzés alacsonyabb munkanélküliségi rátákban megnyilvánuló előnye csupán átmeneti. [1] Egy a közelmúltban, a Tárki-Educatio Életpálya-felmérésének felhasználásával folytatott hazai kutatás [2] hasonlóképpen azt találta, hogy a végzés után közvetlenül van csekély, de szignifikáns különbség tanoncok és nem tanoncok között a tekintetben, hogy milyen valószínűséggel lesznek munkavállalók. E szignifikánsnak nevezhető különbség azonban már egy hónappal a végzés után eltűnik, és egy évvel a végzés után már nem találunk különbséget a két csoport között.
A Tárki-Educatio Életpálya-felmérés egy kérdőíves panelvizsgálat, mely a 2006-ban nyolcadikos tanulók populációjából vett 10 022 fős mintát követi hat éven keresztül, kiterjedt információt nyújtva a tanulók iskolai pályafutásáról, jegyeikről, családi hátterükről és munkaerőpiaci részvételükről. A minta minden egyénére rendelkezésre áll továbbá az országos kompetencia-mérés 2006. évi nyolcadikos szövegértés- és matematikateszt-pontszáma, mely a vizsgálatban a tanulók képességének indikátoraként szolgált. Jelen elemzés egy a szakiskolás tanulókra reprezentatív, 1105 fős mintán alapult.
A szerző különféle ökonometriai modelleket használó számításainak eredményei azt mutatják, hogy azonos megyén és szakmacsoporton belül majdnem egy évvel a végzésük után azok a szakiskolás tanulók, akik szakmai gyakorlatukat vállalatoknál végezték, nem lesznek nagyobb valószínűséggel munkavállalók, mint hasonló egyéni jellemzőkkel bíró, de a gyakorlatot iskolában végző társaik. Ugyan a végzést követő első hónapban van szignifikáns (mintegy 8-10%-os) különbség tanoncok és nem tanoncok között, azonban ez a hatás leginkább a fiatalok egy csoportja miatt érvényesül. Közvetlenül a végzés után ugyanis azok, akik szakmai gyakorlatukat nagyvállalatnál egyéni szervezésben (vagyis nem iskolai szervezésben) végezték, sokkal nagyobb (kb. 38%) valószínűséggel találnak munkát, mint akik az iskolában tanulták a szakmát.
A szerző szerint bár elképzelhető, hogy e különbség az egyéni felvételi eljárást kialakító nagyvállalatok jobb képzési tevékenységének köszönhető, de az is könnyen lehet, hogy valamilyen ön- vagy vállalati szelekció, azaz meg nem figyelt egyéni jellemző (pl. motiváció, elkötelezettség) hatását mutatják az adatok. Erre utal az is, hogy az iskolai szervezésű képzési helyeken végzett tanoncok között ugyanilyen hatás már nem látható.
A tanulmány végső konklúziója, hogy az adatok tanúsága szerint Magyarországon már nagyon rövid távon sincs különbség a tanonc és nem tanonc szakiskolások munkaerő-piaci eredményességében.
Horn Dániel A szakiskolai tanoncképzés rövid távú munkaerő-piaci hatásai c. cikke a Közgazdasági Szemle szeptemberi számában jelent meg.
[1] E kutatásokról lásd például az Apprenticeship supply in the Member States of the European Union – Final report c. 2012-es EB-kiadványt (elérhető az alábbi linken: http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=738&langId=hu&pubId=6633&visible=1). A tanulószerződéses képzés munkaerő-piaci előnyeit néhány hazai empirikus kutatás eredményei is megerősítették, ezekről a honlapunkon hamarosan elérhető, Cedefop megbízásából készült Apprenticeship-type schemes and structured work-based learning programmes. Hungary c. cikkünkben olvashat.
[2] Horn, Dániel: A szakiskolai tanoncképzés rövid távú munkaerő-piaci hatásai. In: Közgazdasági Szemle, LXI. évf., 2014. szeptember. 975-999. o.
