A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2014 év végén tette közzé az ún. Employment Outlook 2014 c. foglalkoztatási kilátásokkal foglalkozó kiadványát. A jelentés áttekintést nyújt az OECD-térség és néhány fontosabb feltörekvő gazdaság elmúlt időszakban jellemző munkaerőpiaci trendjeiről és rövidtávú kilátásairól. A kiadvány azt is vizsgálja, hogy hogyan érintette a gazdasági válság a kereseteket, összehasonlítja az országokat munkahely-minőségi szempontból, foglalkozik a nem tartós foglalkoztatás okaival és következményeivel, valamint becsléseket közöl a képesítések és készségek munkaerőpiaci kimenetekre gyakorolt hatásáról.
A kiadvány összefoglalója elérhető számos nyelven, köztük magyarul is, eszerint a kiadvány legfontosabb pontjai a következők:
| Továbbra sem teljes a munkaerő piaci fellendülés az OECD térségbenA munkanélküliség az OECD országok zömében továbbra is jóval meghaladja a válság előtt mért szinteket annak ellenére, hogy a foglalkoztatás növekedése terén fellendülés tapasztalható. 2014 hátralévő részében és 2015-ben a munkanélküliség szerény mértékű csökkenése várható. A magas szintű munkanélküliség tartós fennállása egyes országokban a strukturális munkanélküliség növekedéséhez vezetett, ami valószínűleg nem fordul át ellenkező előjelűbe a gazdasági növekedés élénkülésének hatására, mivel humántőkevesztést és csökkenő álláskeresési motivációt eredményezett, különösen a már hosszú ideje munka nélkül lévők körében. Az OECD térség egészét tekintve 2013 utolsó negyedévében 17,2 millió ember – a munkanélküliek több mint egyharmada – 12 hónapig vagy még hosszabb ideig volt munka nélkül. Ez a szám majdnem a kétszerese a 2007 ben mértnek. Ezen fejlemények tükrében a kereslet élénkítését továbbra is kulcsfontosságú politikai prioritásnak kell tekinteni azokon a területeken, ahol a fellendülés kevésbé volt erőteljes. Mindezt a strukturális munkanélküliség leküzdését célzó megerősített intézkedéseknek kell kísérnie. Prioritást kell adni az elhelyezkedés terén jellemzően komoly akadályokkal küzdő és a gazdaságilag aktívak köréből legnagyobb valószínűséggel kieső tartósan munkanélkülieket célzó foglalkoztatási és képzési intézkedéseknek. |
| A reálbérek növekedése jelentősen lelassultSokaknak azok közül, akinek sikerült megtartania az állását, a válság következtében lassabban nőtt vagy akár csökkent is a reálkeresete. A munkanélküliség tartós növekedése számos OECD országban erős lefelé irányuló nyomást gyakorolt a reálbér növekedésre. Ez számos országban, de különösen az eurótérségben elősegítette az egységnyi munkaerőköltség csökkenését és ennek következtében a külső versenyképesség javulását. A további bérkorrekció, különös tekintettel az alacsony inflációs szintre, fájdalmas bércsökkentéseket kívánna meg, és növelné a dolgozó szegények számát. A versenyképesség, a növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzéséhez politikák egész sora szükséges. A fellendülést ösztönző szilárd makrogazdasági politikák mellett ezek az alábbiak: az áru és szolgáltatáspiaci verseny növelését szolgáló reformok; az állás nélkül maradt dolgozók új foglalkoztatási területekre való áttérésének segítése, valamint az alacsony fizetésű munkavállalók jövedelmének növelése. |
| Ösztönözni kell a munkaszínvonal javításátA munkaerő piaci teljesítmény értékelésekor a munkalehetőségek számát és színvonalát egyaránt figyelembe kell venni, azaz a politikáknak a több és magasabb színvonalú munkát adó munkahelyek megteremtését kell ösztönözniük. Egy újonnan kidolgozott elméleti és operatív keretrendszer három dimenzióban méri a munkaszínvonalat: a jövedelmek szintje és eloszlása, a munkaerő piaci biztonság, valamint a munkakörnyezet színvonala alapján. Az egyes országok között hatalmas különbségek figyelhetők meg a fenti dimenziók mindegyikében, ám a munkaszínvonal és a munkahelyek mennyisége között nem látszik számottevő kompromisszum: néhány ország mindkét tekintetben jól teljesít. Ugyancsak jelentős különbségek figyelhetők meg az országokon belül a munkaszínvonalban a társadalmi gazdasági csoportok között. A fiatal, alacsonyan képzett munkavállalók és az átmenetileg foglalkoztatottak esetében a hátrányok halmozottan jelentkeznek. Ezzel szemben a magasan képzett munkavállalók előtt nemcsak több munkalehetőség áll nyitva, hanem ezek egyben a legmagasabb színvonalú munkák is. A jövedelmek szintje és eloszlása a növekedést ösztönző politikák szerepétől, az oktatáshoz való hozzáféréstől és az oktatási színvonaltól, a bérszabályozó intézmények jellegétől (pl. minimálbér, kollektív szerződés), valamint az adó és járulékrendszerek szerkezetétől függ. A munkaerő piaci biztonságot a foglalkoztatásvédelem, a munkanélküli ellátások (munkanélküli segély és végkielégítés), valamint az aktív munkaerő piaci politikák összjátéka határozza meg. A munkakörnyezet színvonalát nagymértékben meghatározza a munkahelyi egészségügyi problémák megelőzését szolgáló foglalkozás egészségügyi és munkavédelmi szabályozások hatékonysága, de emellett a társadalmi párbeszéd és a munkáltató társadalmi felelősségvállalásának mértéke is. |
| Az átmeneti foglalkoztatás túlzott mértékű igénybevétele károsan hat az egyénekre és a gazdaságraA nem tartós foglalkoztatás – azaz minden olyan foglalkoztatási forma, amely nem állandó vagy nyílt végű szerződésre épül – rugalmasságot biztosít a cégeknek ahhoz, hogy munkavállalóik számát a gazdasági helyzet változásaihoz igazítsák. Lehet ez önkéntes választás is azon munkavállalók számára, akik az ilyen típusú szerződések nyújtotta rugalmasságot részesítik előnyben. A nem tartós foglalkoztatásra irányuló szerződések túlzott mértékű alkalmazása azonban káros hatást gyakorolhat az esélyegyenlőségre és a hatékonyságra egyaránt. Az ilyen típusú szerződéssel foglalkoztatott munkavállalók gyakran magasabb fokú munkabizonytalansággal szembesülnek tartós foglalkoztatásra irányuló szerződés alapján foglalkoztatott társaiknál. A cégek pedig kevesebbet ruháznak be a nem tartósan foglalkoztatottakba, ami viszont visszafoghatja produktivitásukat és az emberi tőke fejlődését. A globális pénzügyi válságot megelőző két évtized folyamán számos országban vált elterjedtté a nem tartós foglalkoztatás azzal párhuzamosan, hogy a kormányok a munkaerő piaci rugalmasságot jórészt a nem tartós foglalkoztatásra irányuló szerződésekre vonatkozó szabályozások enyhítésével kívánták ösztönözni, miközben változatlanul hagyták a tartós foglalkoztatási szerződésekkel foglalkoztatottakra vonatkozó viszonylag szigorúbb feltételeket. A tartósan és nem tartósan foglalkoztatott munkavállalók közötti munkaerő piaci szakadék szűkítését célzó politikai lehetőségek között szerepel az átmeneti szerződések alkalmazásának szigorúbb szabályozása az állandó foglalkoztatottak elbocsátására vonatkozó szabályozások enyhítésével párhuzamosan. A továbbiakban a különböző szerződésekből fakadó felmondási költségek harmonizálása egy egyetlen vagy egységes szerződés bevezetésével érhető el. A fenti lehetőségek mindegyike a megvalósítási nehézségek leküzdésével jár együtt és megkívánja a kiegészítő reformok hatékony végrehajtását. |
| A végzettség és a készségek egyaránt számítanak a korai és a későbbi munkaerő piaci eredmények szempontjábólAz OECD felnőttek készségeit vizsgáló nemzetközi felmérése új meglátásokkal szolgál arra vonatkozóan, hogyan járul hozzá az iskolai végzettség és a különféle készségek megléte a 16–29 év közötti fiatalok két legfontosabb munkaerő piaci eredményéhez: az iskolából való kimaradás és a munkából való kiesés kockázatához, valamint, ha dolgoznak, az órabér szintjéhez. A megállapítások alátámasztják egyrészt a magasabb iskolai végzettség megszerzése ösztönzésének, másrészt az olvasási szövegértési készségek, a számolókészség és a problémamegoldó készség fejlesztésének, valamint a fiatalok tájékoztatása javításának fontosságát tanulmányi területük kiválasztásakor. A munkatapasztalat, valamint az általános készségek már a pályakezdés elején is pozitívan hatnak a bérekre. Ennek ellenére azonban számos országban megfigyelhető, hogy kevés fiatal ötvözi a munkát a tanulással, és a legtöbb dolgozó diák nem formális programok, pl. szakképző tanfolyamok vagy gyakornoki programok keretében szerez munkatapasztalatot. Mindez arra enged következtetni, hogy ahhoz, hogy a diákok közelebbről is megismerjék a munkaerőpiacot, nem elég munkaalapú modulokat bevezetni vagy azokat kiszélesíteni a szakképző tanfolyamok és gyakornoki programok keretében, hanem azokat az intézkedéseket is meg kell erősíteni, amelyek megkönnyítik a diákok számára a munkatapasztalat szerzését. Ilyen intézkedés lehet például a részidős munkavállalók felvételét gátló akadályok eltávolítása a cégek útjából, valamint adókedvezmények bevezetése egy bizonyos óraszámot ledolgozó diákok számára. |
Forrás: OECD
A teljes jelentés angol nyelven elérhető az alábbi linken:
http://www.oecd.org/els/emp/oecdemploymentoutlook.htm
Az országonkénti összefoglalók elérhetőek itt:
http://www.oecd.org/els/emp/oecd-employment-outlook-country-notes.htm
A magyar helyzetet összefoglaló kétoldalas angol nyelvű kiadvány elérhető az OECD honlapján, ez a következőket emeli ki:
Ugyan csökkennek a munkanélküliségi mutatók, de fontos ezeknek a trendeknek a fenntartása.
Magyarországot a többi OECD országnál jobban érintette a gazdasági válság hatása; a munkanélküliségi mutatók rekordmagasságot értek el a válság tetőfokán, de mára már visszatértek a válság előtti szintre, az OECD átlag környékére, ami kb. 8%. A munkanélküliségi mutatók leszorítása nagyrészt a kiterjesztett közmunkaprogram következménye, bár ennek valós, hosszú távú munkaerőpiaci hatásai ismeretlenek. A foglalkoztatási ráta, ami Magyarországon jellemzően alacsony, a közmunkaprogram miatt 60% fölé emelkedett. Ugyanakkor a tartós (legalább 12 hónapig fennálló) munkanélküliség, mely már a válság előtt is magas volt, 50% fölötti szinten van. A fiatalokat sújtó munkanélküliség ugyan javult (30%-ról majdnem 20%-ra csökkent), de a NEET-fiatalok aránya 3 százalékpontos növekedést mutatott a válság kezdetéhez képest.
A munkakörülmények javítása kiemelkedően fontos – áll a jelentésben.
A munkavállalók életük jelentős részét a munkahelyen töltik, ezért a munka minőségének javítása nagymértékben befolyásolja az életminőséget. A 2014 OECD Employment Outlook részletesen, három dimenzió mentén vizsgálja a munkakörülményeket az OECD-országokban: kereset, munkaerőpiaci biztonság és munka-minőség.
Magyarország a leggyengébb mutatókkal rendelkező OECD-országok között van, még a régió többi országával összehasonlítva is. A kereseti-dimenzióban elért alacsony mutató egyrészt az alacsony átlagos kereset eredménye, másrész a viszonylag nagy kereseti különbségeké. A munkaerőpiaci biztonság szintén alacsony fokon áll, ennek oka a magas munkanélküliségi kockázat és az átlag alatti munkanélküli biztosítás együttesében keresendő; a munkanélküli ellátásban résztvevők alacsony száma az ellátás rövid időtartamának következménye. A munkakörülmények tekintetében hazánk szintén meglehetősen rosszul teljesített, aminek oka főként a munkavállalók nagy része által terhesnek ítélt munkahelyi elvárások.
Emelkedő munkaerőpiaci dualitás
A 2014 OECD Employment Outlook tüzetesen vizsgálja a munkaerőpiacok dualitását: bár hazánkat ez kevéssé érintette az elmúlt évtizedekben, és az OECD átlagnál ma is jóval alacsonyabb a határozott idejű szerződéssel rendelkezők aránya, az ilyen szerződések hányada folyamatosan emelkedik: 2006 óta 10 százalékponttal emelkedett arányuk az újonnan megkötött szerződések között.
